Régóta tudjuk, hogy a gabonafélék a kiegyensúlyozott táplálkozás fontos részét képezik.
Ezt a tényt támasztják alá a különféle ajánlások (pl. a táplálkozási piramis), melyek ezt az élelmiszercsoportot kitüntetett helyen szerepeltetik. Fogyasztásukat javasolják minden étkezés részeként, gondolhatunk például a reggeli gyanánt szerepeltethető ízletes és változatos gabonapelyhekre, a tízórai/uzsonna alkalmával elfogyasztott müzli szeletre, kekszre, de ide sorolhatók a teljes kiőrlésű kenyerek, péksütemények vagy a köretként kitűnő tészták is.

Hogy miért ez a kiemelt szerep? A választ a kérdésre a gabonaszem belsejében kell keresnünk.

A gabonafélék jellemző tápanyaga a szénhidrát, ennek mennyisége átlagosan 65-70%, mely nagyobb részben keményítőből, kisebb részben pedig rostokból áll. A keményítő a szervezet sejtjei számára nagyon jól hasznosítható energiaforrás. A rostok jó folyadékmegkötő képességük révén pedig segítenek rendezni a bélrendszer funkcióját, mennyiségük azonban erősen függ az élelmiszer előállítása során alkalmazott feldolgozási technológiától. A kapkodó, nem kellő rágást biztosító étkezésnek, a szükségesnél kevesebb folyadék fogyasztásának és nem utolsó sorban, a rostokban szegény táplálkozásnak (a szükséges napi 20-30 g rostnak csupán töredékét fogyasztjuk el) köszönhetően, rengeteg bélműködési zavar vált szinte hétköznapi jelenséggé. Ezek a sokszor apróságnak tűnő állapotok azonban hosszú távon komoly egészségügyi kockázatot (pl. vastagbél daganatok) hordoznak. Néhány betegség esetén, mint pl. az elhízás vagy a cukorbetegség az étrend rostgazdagsága, tehát napi 40-50 g, szerves része a diétás kezelésnek. A megoldás mindig a megfelelő választásban rejlik. A teljes kiőrlésű gabonából készült termékek ugyanis a hagyományos változatoknál kb. 2-3-szor több értékes rostanyagot rejtenek.

Értékes tápanyagtartalom
A gabonamagvak fehérjetartalma átlagosan kb. 10%. Figyelmet érdemel a növényi fehérjéknek a szervezet zsírháztartására gyakorolt előnyös hatása, mely jellemzőjük révén az érelmeszesedés, szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzésében jelentős szerepük van.
A gabonák gazdag tápanyagtartalmán belül érdemes még megemlíteni a vízoldékony, ezen belül is a B vitaminok csoportját. Melyek közül főként a B1 vitamin (tiamin) és a B2 vitamin (riboflavin) mennyisége érdemel figyelmet. Egyrészt azért, mert ezek a vitaminok testünk anyagcsere-folyamataiban (pl. a zsíranyagcserében) fontos szerepet töltenek be, másrészt pedig azért, mert az anyagcsere-folyamatokban való aktív részvétel révén hatékony elemei a szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzésének. Jól látható tehát, hogy az ilyen apró táplálkozási tényezőknek is milyen lényeges szerepük van az egészség megőrzésében. Ugyanakkor tanulságos megfigyelni ezen anyagok mennyiségi változását a feldolgozási folyamatok során. Például, míg a teljes búzaszem B1 vitaminból 400, B2 vitaminból 150 µg-ot tartalmaz, addig ugyanezen mikroelemek a hántolt búzában 275 illetve 50 µg-nyi, a búzalisztben pedig már csak 100 és 50 µg mennyiségben vannak jelen. A jelentékeny veszteség a búzaszemek hántolása során a héj és a héj alatti vitamindús réteg az ún. aleuron eltávolításakor keletkezik.

A leghelyesebben tehát akkor járunk el, ha a gabonafélékben rejlő értékes tápanyagok maximális kihasználása érdekében a teljes kiőrlésű lisztet tartalmazó termékeket választjuk.

Szűcs Zsuzsanna
dietetikus

Forrás: nestle.hu