Amíg
a
természetben élt az emberiség,
halászott,
vadászott, gyûjtögetett, tudtuk, hogy mit
együnk. Megfelelt az, amit a természet adott
nekünk.
Csupa egészséges, természetes, friss
étel
volt, amit elfogyasztottak elõdeink. Mindenféle
adalékanyag, mesterséges aroma,
E-számok,
sûrítõ- és
fényezõanyagok,
emulgeálószerek nélkül. A
cél az élet fenntartása volt, nem
pedig mint most,
napjainkban, ízlelõbimbóink legmesszemenõbb
elkényeztetése.
Tény,
hogy a mai
ember étkezési szokása sok mindenben
eltér
az õsemberétõl. Ez
természetes is, hiszen
ahogy fejlõdtek a tudományok,
életszínvonal
stb. sok minden megváltozott, ezzel együtt a
táplálkozás is. Azonban nem
ártana
néha visszatekinteni a múltba, hátha
az
agyoncivilizált, okos ember egy picit tanulni tudna
primitív elõdeitõl.
Sok
problémát lehetne orvosolni azzal, ha az ember a
tudatában picit átrendezné a dolgokat.
Kicsit
immunisabbnak kellene lennünk a
minket érõ élelmiszeripar
reklámdömpingje ellen. Nem azt kéne
követni,
ami divatos, ami most a módi, hanem azt, ami
igazán
minket, és egészségünket
szolgál.
Elméletben, és gyakorlatban is át
kellene
állni az egészséges,
mértékletes
táplálkozásra. Az lenne
ideális, ha az
ember nemcsak az ízeknek élne, hanem
testének,
szervezetének is kedvezne, áttérne egy
igazi
reformétkezésre. Elcsépeltnek hangzik
az
alábbi mondat vagy nem, de
igazságtartalmát el
kell ismerni: valóban az
egészségünk a
legfõbb kincsünk, akkor kell odafigyelni, mikor
még
az igazi „baj” nem érkezik meg.
Megelõzéssel rengeteg betegséget
kivédhetnénk, úgymint
elhízás, magas
vérnyomás, cukorbetegség,
szív- és
érrendszeri betegségek, rák,
gyomorbajok,
pajzsmirigymûködési
rendellenességek, stb.
Elméletben,
tudatalattijában talán mindenki tudja a fent
leírtakat, azonban az embereknek csak nagyon kis
hányada
lép ez irányba, és
valósítja meg a
tényleges egészséges
táplálkozást. Miért van ez
így?
Sok
ember azt hiszi,
hogy az egészséges
életmódra való
áttérés
többletköltséget jelent.
Hogy drágább a tönkölyliszt
és a
rozsliszt a fehérlisztnél,
drágább a
méz a cukornál, a szívbarát
élelmiszerek a többinél, a
biozöldségek
és biogyümölcsök a
tömegtermesztésbõl
származóknál
stb. Ez lehet, hogy valóban így van, de el kell
gondolkodni azon, hogy aki az egészséges
életmód szerint él, annak
bevásárlószatyrába viszont
nem
kerülnek felesleges dolgok:
édességhegyek,
gyorséttermi- és konzervételek,
húst csak
messzirõl látott felvágottak,
aszpartamos,
agyonaromázott szénsavas
üdítõk,
chipsek, és még sorolhatnám. Amit
ezeken a meg nem
vásárolt dolgokon megspórol egy
reformer, azt
rákölti az
egészségére. Látni
lehet, hogy többletköltséget
így nem jelent,
viszont egészségéért is
tett valamit.
Sõt, ha más szemszögbõl is
megvizsgáljuk a dolgot, hogy egészsége
által megspórolja a gyógyszerekre,
orvosi
kezelésekre kiadott pénzt, még
jól is
jár vele anyagilag.
A
másik dolog,
hogy nem tudunk ellenállni a reklámoknak.
Tisztában vagyunk vele, hogy
reklámfogásról
van szó, manipulálják az agyunkat,
mégis
hiszünk nekik. Ki kéne végre nyitni a
szemünket, és tudatosan, kritikával
szemlélni
ezen dolgokat.
A
harmadik dolog a
megszokás. Hozzá vagyunk szokva a szaftos
pörkölthöz, zsírban
tocsogó
hasábkrumplihoz, gyorséttermi
menükhöz,
édességek habzsolásához,
és el sem
tudjuk képzelni, hogy a vasárnapi
pacalpörkölt
vagy velõs hús helyett
egészségesebb
és finomabb fogást is lehetne tálalni.
Csak meg
kéne próbálni
egyszer-kétszer, hogy
valódi reformételbõl is ugyanolyan
ízletes
menük készíthetõk, mint a
régi,
hagyományos, nehéz, megszokott
módszerrel
készült élelmiszerekbõl.
Nem a
paleodiéta
mellett szeretném letenni a voksomat, de érdemes
elgondolkodni azon, hogy mennyi egészségtelen
anyagot
viszünk be a szervezetünkbe nap mint nap. Csak az
kell, hogy
hajlandóságot mutassunk lépni egy
egészségesebb, jobb élet
felé. Tudatosan
kell dönteni, és látni, hogy mi a jobb
nekünk.
Szükségünk van-e valóban a mai
egészségtelen,
adalékanyagoktól
hemzsegõ ételekre, és
ezáltal
kitesszük-e szervezetünket a mai
civilizációs
betegségeknek, vagy megpróbálunk
változtatni, amíg még nem
késõ.
A
döntés a
mi kezünkben van!
Winklerné
Vámosi Nóra